20. Hogyan korrodálódik a cinkbevonat hideg csapvízben?

A víz-gázzal horganyzott acélcsövek (az új, GB3091-82 nemzeti szabványban "Horganyzott hegesztett acélcsövek alacsony-nyomású folyadékszállításhoz") elsősorban vízellátó csövekként használatosak. Ezért elengedhetetlen a cinkbevonat korróziós viselkedésének tanulmányozása csapvízben. Ennek a korróziós folyamatnak a megértéséhez először a csapvíz összetételét kell megvizsgálnunk. Általában 1 liter csapvíz 10 milligramm oldott oxigént tartalmaz. Ez az oxigén reakcióba lép a cinkbevonattal, és cink-hidroxidot képez, amely korrozív melléktermékként, nem pedig védőrétegként létezik. A lágy víz, amely nagyobb mennyiségű oldott oxigént, szén-dioxidot és nátriumsókat tartalmaz (a kémiai lágyítási folyamatokból), felgyorsítja a cinkbevonat korrózióját. Ezzel szemben a kemény víz alumínium-hidroxidot, kovasavat, foszfátokat, magnézium-sókat és kalcium-karbonátot tartalmaz, amelyek védőrétegeket képeznek a cinkbevonaton. Következésképpen a horganyzott acélcsövek kemény vízben jobb korrózióállóságot mutatnak, mint a lágy vízben.
A csapvíz pH-értéke általában 7,5-9,5 tartományban van. Ha a kalcium-hidrogén-karbonát, szulfid, klorid és nitrid a megengedett tartalomon belül van, akkor a cinkréteg stabil állapotban van, és védett az oldhatatlan karbonátréteg kialakulása miatt.
A csapvizet fertőtlenítés céljából folyékony klórral kezelik, amely erősen maró hatású a cinkbevonatokra. Ha a cinkbevonatok 0,28%-ot meghaladó ónt tartalmaznak, csapvízben pontkorrózió alakulhat ki. Ezért a vízellátáshoz használt tűzihorganyzott acélcsövekbe szándékosan nem szabad ónt beletenni. Általában az ón-mentes cinkbevonatok körülbelül 0,66 mg/dm²·d sebességgel korrodálnak hideg csapvízben, míg az ón-tartalmú cinkbevonatok körülbelül 2,03 mg/dm²·d sebességgel.