58. Milyen hatással vannak a cinkfürdőben lévő ólomrészecskék a tüzihorganyzásra? Miért kerül ólom a horganyzóedény aljára?

Az ólom (Pb) köbös kristályszerkezetű, szürkének tűnik, atomtömege 207,21, olvadáspontja 327 °C és forráspontja 1540 °C. Tűzihorganyzásnál az ólomtartalom nem haladhatja meg a 0,3%-ot (ez megegyezik a 4-es Zn-osztályú cink ólomszintjével), mivel a cinkben rejlő magas potenciál csökkenti a horganyzott réteg korrózióállóságát. A 0,5% túllépése nemcsak rontja a korróziót, hanem a horganyzott réteg fénytelenné és fénytelenné is válik. A kémiai elemzés megerősíti, hogy az ólom kizárólag a tiszta cinkrétegekben található, a vas{12}}cinkötvözet rétegeiben nincs jelen. Így az ólom mint cinkötvöző komponens nincs hatással a vas-cink reakciókra. Egyes gyárak ólmot adnak a horganyzóedényekhez, 10-30 cm vastag alapréteggel. Ez megakadályozza, hogy hevítés közben a cinkmaradvány az acél alapra tapadjon, és az ólom alacsony megszilárdulási hőmérséklete miatt könnyebben eltávolítható a cink eltávolítása során. Sok gyár azonban felhagyott az ólom hozzáadásával. Először is, az ólmot nehéz újrahasznosítani, ami növeli a költségeket. Másodszor, a legtöbb modern horganyzó edény oldalfűtést használ, ahol a legtöbb hő átadódik a felső oldalfalakon, ami sokkal hűvösebbé teszi az alját, és hatástalanná teszi az alsó védelmet. Harmadszor, az ólomgőz párolgása egészségügyi kockázatot jelent a dolgozókra és a környezetszennyezésre.