79. Miért haladja meg a cink hamutartalmát az acélcső horganyfürdőjének végében a tűzi-horganyzás során más területeken?

Tűzi-horganyzás gyártása során a kezelőknek gondosan le kell kaparniuk a cink hamut az olvadt cink felületéről a cső végénél. Az eljárás során az acélcsöveket először a fej végén lévő cinkfürdőbe döntik, és fokozatosan hagyják, hogy a hátsó vége bemerüljön. Ez a kialakítás lehetővé teszi, hogy a hátsó vége kivezesse az oldott folyasztószer és a cink reakciójából keletkező gázokat, lehetővé téve az olvadt cink akadálytalan beáramlását a cső belsejébe a teljes belső fal bevonat érdekében. Ahogy a cinkfürdő behatol a csőbe, az olvadt cink és a belső felület közötti reakcióból keletkező cinkhamu és folyasztószer-maradványok a hátsó végén keresztül távoznak, ami jelentős cinkhamu felhalmozódást eredményez a hátsó végén. Eközben az olvadt cink és a fejvég közötti reakcióból származó cink hamu és folyasztószer, valamint a cső minden külső felülete eloszlik a teljes érintkezési területen, így a cinkfürdő felülete viszonylag tiszta marad.
Továbbá a horganyzásra váró acélcsövek belső falán megtapadt vassók és szénrészecskék nehezebben távolíthatók el, mint a savas pácolás után a külső felületekről. Amikor az oldatot (olvasztószert) felvisszük, ezeket a maradékokat a cinkfürdőbe visszük. A vassók és a cinkfolyadék reakciója cinksalakot és oldat (olvasztó) szer maradványokat eredményez. A cink salak a cinkfürdő alatt ülepedik, míg a felületen kis szénrészecskék és oldat (olvasztó) szer maradványok úsznak a cinkhamuval (ZnO) együtt. Következésképpen a horganyzott acélcsövek farrészében a cinkfürdő felületén a cink hamu és egyéb hulladékkomponensek lényegesen nagyobb mennyiségben vannak jelen, mint bármely más területen.
További ok, hogy a cinkfürdő belső felületén jóval kisebb az alumíniumtartalom, mint a vele érintkező külső felületén, így csökken vagy megszűnik az alumínium-oxid védőrétege, és nő a cinkhamu mennyisége.