A vízgázhoz használt horganyzott acélcsöveket (új nemzeti szabvány GB3091-82, más néven horganyzott hegesztett acélcsövek alacsony nyomású folyadékszállításhoz) többnyire csapvízvezetékként használják. Ezért szükséges a cinkbevonatok korróziós viselkedésének tanulmányozása csapvízben. A korrózió vizsgálatához ebben a környezetben először meg kell értenünk a csapvíz összetételét. Általában 1 liter csapvíz 10 milligramm oldott oxigént tartalmaz, amely reakcióba lép a cinkbevonattal, és cink-hidroxidot képez. Ez a cink-hidroxid nem nyújt védelmet, és korróziós termékként létezik. A lágy víz, amely nagyobb mennyiségű oldott oxigént, szén-dioxidot és nátriumsókat (kémiai módszerekkel lágyított víz) tartalmaz, felgyorsítja a cinkbevonatok korróziós sebességét. A kemény víz, amely alumínium-hidroxidot, kovasavat, foszfátokat, magnézium-sókat és kalcium-karbonátot tartalmaz, védi a cinkbevonatot, így a horganyzott acélcsövek ellenállóbbak a korrózióval szemben kemény vízben, mint lágy vízben.
A csapvíz pH-értéke általában 7,5 és 9,5 között van. Ha a kalcium-hidrogén-karbonát, szulfidok, kloridok és nitridek a megengedett határokon belül vannak, a cinkbevonat stabillá válik, és nem oldódó karbonátréteg képződése révén védi.
A csapvízben a fertőtlenítéshez és sterilizáláshoz folyékony klór hozzáadása rendkívül káros a cinkbevonatokra, intenzív korróziót okozva. Ha a cinkbevonat több mint {{0}},28% ónt tartalmaz, a csapvízben pontkorrózió léphet fel. Ezért a csapvízhez használt tűzihorganyzott acélcsövek bevonatába nem célszerű szándékosan ónt adni. Általánosságban elmondható, hogy az ónmentes cinkbevonatok korróziós sebessége hideg csapvízben megközelítőleg 0,66 milligramm/négyzetdeciméter/nap, míg az óntartalmú cinkbevonatok korróziós sebessége kb. 2,03 milligramm/négyzetdeciméter/nap.
