A vízgázhoz használt horganyzott acélcsöveket (új nemzeti szabvány GB3091-82, horganyzott hegesztett acélcsövek néven alacsony nyomású folyadékszállításra) többnyire csapvízcsőként használják. Ezért szükséges a cinkbevonat korróziójának tanulmányozása csapvízben. Ebben a környezetben a korrózió vizsgálatához először is fontos megérteni a csapvíz összetételét. Általában 1 liter csapvíz 10 milligramm oldott oxigént tartalmaz. Ez az oldott oxigén reakcióba lép a cinkbevonattal, és cink-hidroxidot képez, amely nem nyújt védelmet, de korróziós termékként létezik. A lágy víz több oldott oxigént, szén-dioxidot és nátriumsókat (kémiai módszerekkel lágyított vizet) tartalmaz, amelyek felgyorsítják a cinkbevonat korróziós sebességét. A kemény víz alumínium-hidroxidot, kovasavat, foszfátokat, magnézium-sókat és kalcium-karbonátot tartalmaz, amelyek védik a cinkbevonatot. Ezért a horganyzott acélcsövek cinkbevonata kemény vízben jobb korrózióállóságot mutat, mint lágy vízben.
A csapvíz pH-értéke általában 7,5 és 9,5 között van. Ha a kalcium-hidrogén-karbonát, szulfidok, kloridok és nitridek tartalma a megengedett határokon belül van, a cinkbevonatot stabilizálja és védi egy nem oldódó karbonátréteg képződése.
A csapvizet fertőtlenítéshez és sterilizáláshoz folyékony klórral kezelik, ami rendkívül káros a horganybevonatra, és erős maró hatású. Ha a cinkbevonat több mint {{0}},28% ónt tartalmaz, a csapvízben pontkorrózió léphet fel. Ezért a csapvízhez használt tűzihorganyzott acélcsövek bevonatába nem célszerű szándékosan ónt adni. Általánosságban elmondható, hogy az ónmentes cinkbevonat korróziós sebessége hideg csapvízben körülbelül 0,66 milligramm/négyzetdeciméter/nap, míg az óntartalmú cinkbevonat korróziós sebessége körülbelül 2,03 milligramm/négyzetdeciméter/nap.
