Általános légköri viszonyok között rendkívül hatékonynak bizonyult a cinkbevonat alkalmazása az alatta lévő acél szubsztrátum korrózió elleni védelmére vagy annak korróziónak való kitettségének minimalizálására. A korrózióvédelem alapelvei elsősorban a következő szempontokat foglalják magukban:
(1) A cinkbevonat felületén vékony és sűrű cink-oxid réteg képződik. Ez a cink-oxid réteg nehezen oldódik vízben, így bizonyos fokú védelmet nyújt az alatta lévő cinkrétegnek. Amikor azonban vastagsága eléri a 300 nanométert, hajlamos lesz a leválásra. Ha a cink-oxid reakcióba lép a légkör más komponenseivel, oldhatatlan cinksókat képezve, a korrózióvédő hatás még ideálisabbá válik.
(2) A cinkbevonat az acélfelületet fedő sűrű vékony filmként szolgál, amely megakadályozza, hogy az acél szubsztrát érintkezésbe kerüljön bármilyen korrozív oldattal, és így megóvja a korróziótól.
(3) Abban az esetben, ha az acél szubsztrátum kis részeit bevonatlannak vagy korrózió miatt részben kitettnek találják, a cinkbevonat vas-cink galván mikrocellát képezhet a felszíni vízfilm által létrehozott elektrolitikus körülmények között. Ez lehetővé teszi, hogy a szomszédos cinkréteg helyreállítsa a bevonatlan és szabad területeket, és továbbra is védőhatást biztosítson.
