A hegesztett acélcsövek gyártási folyamata során acéllemezeket vagy szalagokat a kívánt keresztmetszetű formára hengereljük, akár közvetlenül, akár spirálirányban, különféle alakítási módszerekkel. Ezt követően a varratokat hegesztéssel és préseléssel hegesztik össze, különböző hegesztési technikákat alkalmazva az acélcső előállításához. Következésképpen a hegesztett acélcsövek hibái két részre oszthatók: hegesztési hibák és alapanyaghibák.
A hegesztési hibák a hegesztési varraton belüli ömlesztési hegesztés során vagy azt követően előforduló hiányosságokra utalnak. Ilyenek többek között a repedések, a porozitás, a salakzárvány, a nem teljes behatolás, az összeolvadás hiánya, az alámetszés. A hegesztési varratban a sűrű porozitás és a salakzáródás a sűrű térfogati hibák közé sorolható, míg a repedések és az összeolvadás hiánya síkhibának minősül, mindkettő jelentős veszélyt jelent. A lineáris salakzárvány és a tökéletlen behatolás a lineáris hibák közé tartozik, ami szintén jelentős kockázatot jelent. A porozitás és a kis salakzárványok viszont ponthibák.
A hegesztési varraton belüli hibák hajlamosabbak az acélcsövek szilárdságával és plaszticitásával kapcsolatos problémákhoz, amelyek jelentősen befolyásolják azok minőségét. Továbbá a hegesztett acélcsövek minősége közvetlenül befolyásolja az olaj- és gázvezetékek biztonságos működését és élettartamát. Ezért a hegesztési varratok vizsgálata elsősorban a veszélyes hibák, például repedések, porozitás, salakzáródás, hiányos behatolás és a hegesztési varraton belüli összeolvadás hiányának kimutatására összpontosít.
Az acéllemez hibái az olyan eljárások után, mint a hengerlés, többnyire síkhibákként, a felülettel párhuzamosan jelentkeznek. Az elsődleges hibák közé tartozik a lamináltság, zárványok, repedések és gyűrődések, a laminálás a leggyakoribb belső hiba. A laminálás különféle repedésekhez vezethet, és amikor a lemezt a felületre merőleges húzófeszültség éri, az erősen befolyásolja az acélcső szilárdságát, így elfogadhatatlan hibává válik.
