Ha az acélcsöveket oldószeres vizes oldattal vonják be, majd szárítják, ha nem melegítik fel a tűzihorganyzáshoz szükséges szárítási hőmérsékletre, és túlzott nedvességet tartalmaznak, akkor nem megfelelően szárítottnak minősülnek. A nem megfelelő szárítás következményei számos problémához vezethetnek:
(1) A nem megfelelő szárítás nem tudja teljesen kivezetni az acélcső fémhordozójának savas pácolása során keletkező hidrogéngázt, ami befolyásolja a horganyzott bevonat minőségét.
(2) Szükségtelen korróziót okoz az acélcső fémfelületén, ami vas-klorid képződését eredményezi, ami növeli a cinkfogyasztást és érdesíti a horganyzott bevonatot.
(3) A cinkfürdőben lévő alumínium komponens a nedvesség hatására intenzív oxidáción megy keresztül, jelentős mennyiségű alumínium-oxidot (Al2O3) termel, ami elpazarolja az alumíniumot és felgyorsítja az oldószer öregedését.
(4) Amikor a nedvesség forró cinkfolyadékkal találkozik, az gyorsan vízgőzné, hidrogénné és oxigénné alakul, aminek következtében az acélcsőben lévő cinkfolyadék hevesen kilökődik a szabaddá tett lyukakból, ami veszélyt jelent, cinkpazarlást és bevonatlan foltokat képez.
(5) A cink folyadékkal érintkezve keletkező vízgőz erősen oxidálja a cinket 350 fokon. Mivel maga a cinkfürdő 470-500 fokos hőmérsékleti tartományon belül működik, az oxidáció még intenzívebb, ami növeli a cinkfogyasztást, és gyengébb horganyzott bevonat minőséget eredményez.
