Az oldószer szárítására acélcsöveken belföldön és nemzetközileg is két elsődleges módszer létezik: a gördülőcső módszer és a láncos szállítószalag módszer. Következésképpen a szárítási műveleti módszerek is kissé eltérnek, az alábbiak szerint:
(1) Gördülőcső módszer
Először rendezze el szépen az oldószerbevonatú acélcsöveket a szárítókemence előtti adagolórácson. A csőbevonó gép sebességétől függően, a sütő hőmérsékletétől és idejétől függően, osszuk fel három, öt vagy több darabra, és helyezzük a szárítókemence belsejében lévő tartórudakra. Az acélcsövek ezután lassan legurulnak a ferde tartórudakon a kemence közepe felé, találkozva az előzőleg betöltött csőköteggel, amely már bent szárad. A két adag nem fedheti át egymást (vagy először a forgó tartókampókra támaszkodhat). Ha a sütő kiömlőnyílásánál lévő csövek oldószere elérte a szükséges szintet, forgassa el a rögzítőkampókat, hogy egyesével a horganyzáshoz a csőbevonó gép betáplálólánc horgaihoz tekerje őket.
Működés közben ügyeljen arra, hogy a változó hosszúságú acélcsőcsoport az egyik végén egy vonalban legyen, mielőtt belépne a szárítókemencébe, és ez az igazított vége legyen az, amelyik először merül a cinkfürdőbe.
(2) Láncos szállítószalagos módszer
Hasonlóképpen helyezze el szépen az oldószerrel bevont acélcsöveket a szárítókemence előtti adagolórácson. Ezután manuálisan vagy egy mechanizmus segítségével helyezze rá őket a láncra, hogy a szárítószekrénybe szállítsák. Üzemeltetés közben ügyelni kell a változó hosszúságú acélcsőcsoport fejeinek egybeállítására is.
