Tudás

Home/Tudás/Részletek

Minőségellenőrzési módszerek spirális acélcsövekhez

Szemrevételezés (felületi vizsgálat): A hegesztett kötések megjelenésének vizsgálata egy egyszerű, de széles körben alkalmazott módszer, amely a végső termékellenőrzés lényeges részét képezi. Elsősorban a hegesztési varrat felületi hibáinak és méretbeli eltéréseinek azonosítására irányul. Ezt az ellenőrzést általában szemrevételezéssel végzik el, olyan eszközök használatával, mint a szabványos sablonok, mérőeszközök és nagyítók. Ha hibák vannak a hegesztési felületen, akkor fennáll a valószínűsége annak, hogy a varraton belül belső hibák lépnek fel.

Fizikai vizsgálati módszerek: A fizikai vizsgálati módszerek különféle fizikai jelenségeket használnak mérésre vagy ellenőrzésre. A roncsolásmentes vizsgálatot (NDT) általában az anyagok vagy a munkadarabok belső hibáinak vizsgálatára alkalmazzák. Az NDT típusai közé tartozik az ultrahangos vizsgálat, a radiográfiás tesztelés, a folyadék behatolási teszt és a mágneses részecskék tesztelése.

Nyomástartó edények szilárdsági vizsgálata: A nyomástartó edényeken szivárgási és szilárdsági vizsgálatokat is végeznek. Két általános módszer a hidrosztatikus és a pneumatikus vizsgálat. Mindkét teszt igazolja a nyomás alatti tartály- és csővezeték-hegesztések szivárgásmentességét. A pneumatikus teszt érzékenyebb és gyorsabb, mint a hidrosztatikus teszt, nem igényel utólagos vízelvezetést, így ideális a vízelvezetési nehézségekkel küzdő termékekhez. Ez azonban nagyobb kockázatot jelent, mint a hidrosztatikus vizsgálat. A balesetek elkerülése érdekében a tesztelés során be kell tartani a biztonsági óvintézkedéseket.

Szivárgási tömítettség vizsgálata: A folyadékok vagy gázok tárolására szolgáló hegesztett tartályok szivárgásmentességi vizsgálatát igénylik az olyan hiányosságok kimutatására, mint az átmenő repedések, a porozitás, a salakzárványok, a hiányos behatolás és a laza mikrostruktúrák. A szivárgási tömítettségi tesztek közé tartozik a kerozinvizsgálat, a vízhordó vizsgálat és a vízsugár-teszt.

Hidrosztatikai vizsgálat: Minden acélcsövet hidrosztatikus nyomáspróbának vetnek alá, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nincs szivárgás. A próbanyomás kiszámítása a P=2ST/D képlettel történik, ahol S a vizsgálati feszültség (MPa), amely a megfelelő acélszalag szabványban meghatározott minimális folyáshatár 60%-aként van kiválasztva (pl. 235 MPa Q235 acél esetén ). A próbanyomás tartási ideje legalább 5 másodperc az 508 mm-nél kisebb átmérőjű csövek esetében, és legalább 10 másodperc az 508 mm-es vagy annál nagyobb átmérőjű csövek esetében.

Roncsolásmentes vizsgálat (NDT): A javítási varratokat, az acélszalagok végén lévő tompavarratokat és az acélcsövek kerületi hegesztéseit röntgen- vagy ultrahangos vizsgálatnak kell alávetni. Gyúlékony általános folyadékok szállítására használt acélcsövek spirálhegesztéseinél 100%-os röntgen vagy ultrahangos vizsgálat szükséges. A közönséges folyadékokat, például vizet, szennyvizet, levegőt és fűtőgőzt szállító csövek esetében a spirálhegesztések véletlenszerűen kiválasztott 20%-át röntgen- vagy ultrahangos vizsgálatnak kell alávetni.

A minőségellenőrzési eredmények alapján az acélspirálcsöveket jellemzően három kategóriába sorolják: minősített termékek, átdolgozott termékek és visszautasított termékek. A minősített termékek mind a megjelenési, mind a belső minőségi szabványoknak vagy a szállítási átvételi kritériumoknak megfelelnek. Az átdolgozott termékek nem felelnek meg teljesen a szabványoknak, de javíthatók, hogy megfeleljenek azoknak. Az elutasított termékek azok, amelyek nem felelnek meg a szabványoknak, és nem javíthatók, vagy még javítás után sem felelnek meg a szabványoknak.