80. Milyen előnyei és hátrányai vannak a gyakori cinkhamu kaparásnak?

A tüzihorganyzás során az olvadt cink felületén lévő cink hamu réteg (elsősorban cink-oxid) fokozatosan vastagodik. Ha ezt a maradékot nem távolítják el, fekete foltok jelennek meg a horganyzott acélcsövek bevonatának hiányából, ami hibás termékekhez vezet. Következésképpen a kezelők rutinszerűen lekaparják a cink hamut az olvadt cink felületéről. A cink-kloridot és az ammónium-kloridot oldószerként alkalmazó eljárásokban a hamut 30 percenként kaparják le. A sósavat oldószerként alkalmazó eljárásoknál a kaparási intervallum 5-6 percre csökken. Ez a különbség az oldószer változó hamuképződési sebességéből adódik: az előbbi kevesebb, míg az utóbbi több hamut termel.
Tűzi-horganyzás gyártása során a vas-cinkötvözet kialakításához tiszta acélcső-alapanyagra van szükség, amely vas-oxid rétegektől és szennyeződésektől mentes a hatékony cinkbevonat eléréséhez. Folyasztószert használnak a savval-mosott csőfelület védelmére és tisztítására, megakadályozva a légköri oxigén által okozott oxidációt. Amikor a csövet olvadt cinkbe merítik, a folyasztószer eloszlatja a felületi szennyeződéseket, miközben cinkhamut és maradék oldószert termel. Ha jelentős mennyiségű cink hamu halmozódik fel a cső bemeneténél, akkor először a fluxus ég el. Még ha részlegesen is égett, a cinkhamu nem oszlik szét az olvadt cinkben, így a tiszta vas szubsztrát levegőnek vagy hamunak van kitéve. Ez gyors oxidációs réteg kialakulásához vagy oldószermaradványok felhalmozódásához vezet, ami fekete foltokat eredményez a bevonat elmaradása miatt. Ezért a cinkhamu rendszeres eltávolítása az olvadt cink felületéről elengedhetetlen a fémes csillogás megőrzéséhez a cső bemeneténél. A kezdeti folyamatok megfelelő végrehajtásának biztosításával a tűzihorganyzási eljárás egyenletes horganyzást garantál, anélkül, hogy a cinkhamu vagy más szennyeződések miatt elmaradna a bevonat.
A túlzott hamukaparás azonban bizonyos hátrányokkal jár. Amikor a cink hamut lekaparják, a cinkfolyadék szabaddá vált fémes felülete gyorsan ki van téve a levegő oxigénjének magas hőmérsékleten-, és cinkhamut képez. Az alumínium-cink folyadék esetében alumínium-oxid is keletkezik. Következésképpen minél gyakrabban kaparják le a hamut, annál nagyobb mennyiségű cink hamu keletkezik, ami jelentősen megnövekedett cinkfogyasztáshoz és magasabb költségekhez vezet. Ezért a tapasztalt kezelők gyakorlati tapasztalataik révén kidolgozták az optimális hamu-kaparási gyakoriságot.